Hazatértem a nyaralásból, és hoztam is egy kis szuvenirt az oldalra magammal:
Sokan biztos nem tudják,hogy hol keressék Pettenbachot, amikor ausztria térképére néznek. Egy a sok kis falu közűl, mely az alpok vonulatai közt terül el. A Kicsi itt nem túlzó, főútján kivűl, egy két mellékutcából áll, főtere sem nagyobb mint egy átlagos családiház alapterülete. Egy kiss falu, talán 1000 lakossal, ám a település szélén igazi ékszerdobozra bukkanhat az idegen látogató. Egy apró, de annál szebb futballpálya. Egyetlen főlelátóval, de nem az a rozsdamarta, falelátó, közepén apró palatetővel, a VIP vendégek számára, nem. Rozsdának nyoma sincs, a beton sehol sem töredezik, tablók lógnak a falakon, a helyi egyesület korosztályos csapataitól a felnőteken át az öregfiúkig. Pár euróért pedig igazi futballélményt kap az ember, és még attól sem kell félni hogy a nagy kiabállás közepette kiszárad a torka. A frissitőröl~ német anyanyelvű településhez hűen, a sőrről~ a helyi ifjúság gondoskodik. Rikitó sárga pólóikon hatalmas betükkel olvasható "BIER" kezükben az italhordó rekesz, benne pedig a csúrdultik töltött pohár.Az ár, átlag magyar ember számára borsos is lehetne, ha nem ismernénk a hazai meccs viszonyokat, és hogy mennyit mernek kérni egyes árúsok egy csomag szotyiért. Közel 500ft a 3 deciliternyi komlókészitmény, de a szurkolók láthatóan ügyetsem vettnek erre az apróságra, és literszámra öntik le a torkukon. A falu apraja nagyja kilátogat a mecsre. A 80 éves bácsikától, nénikétől kezdve az EMO séróval megáldott tiniken át a legapróbb gyermekekig. A tartalék csapat előmeccse tüzeli a szurkolókat a hangos biztatásra ez a helyieknek amolyan bemelegités. A fiatalok 7:0 ra verték az ellenfél tartalékjait, hát mi baj lehet az első csapat ellen? Semmi.A település apraja~nagyja kint van és nézi a tizenegy megalkuvást nem tűrő játékost. Persze nem kell itt biciklicselek kavarkádjaira számitani, nem osztottak minden második percben esernyőket, de mentek előre, ha fellökték felpattantak, és az ellenfél nyomába eredtek, távoli bombákban sem volt hiány. Már az ötödik percben megindult a gólszüret, a vendég, Neumarkt csapata szerezte meg a vezetést, de sem a hazaiak, sem a nézők lelkesedését nem tudták ezzel összetörni. Nem, hamar egyenlitettek, és kitört a karnevál hangulat. A félidő közepén, kiderült, nem csak magyar betegség az ivószünet. A 25. perc körül a bíró a sípjába fújt, és a kispadok irányába mutattott. A nézők megmosolyogták az esetet, majd felhúzták a kardigánjuk cípzárját. Apró technikai hibák tarkitották a játékot, de az osztrák Landesligától (sokad osztály) e téren nem lehet sokkal többet várni. Fogyott a sör, miközben a labda a mezőnyben pattogott, a félidő vége felé megszerezte a második találatot is a vendég csapat, majd hamar továbbnövelhette volna előnyét, ám a magyar Cseke László távoli bombája, csak hátúlról gabajodott a hálóba. A biztos vezetés helyett csak egy gólos előnnyel vonultak az öltötőzőbe a vendégek. A második félidő aztán úgy alakult, ahogy Pettenbachban mindenki várta, elöször büntetőböl egyenlítettek, majd a hatvanadik minutumban átvették a vezetést. Végűl, bő 10 perccel a meccs vége elött mégegyszer beköszöntek, majd amolyan sluszpoénként a mérkőzés utolsó perceiben a hazaiak 17esének majd 35méteres emelése hullott a kapuba, ezzel kialakitva a gólgazdag 5:2es végeredményt. Az osztrákok tomboltak, mintha csak az 1.osztály bajnokait látnák a pályán. Igen, hisz számukra azok is. Hihetetlen magyarként az, ahogy egy ilyen apró csapatért majd ezer ember kilátogatt péntek este a helyi arénába, hisz ez egy~két Budapesti gárda átlagnézőszámának is megfelel ez az adat. Kimennek szurkolni az osztrák sokadligás csapatnak, és talán nem is hiába...
A fanok véleménye...