"Új arcok és új emberek..."- nos idén kijut belőlük bőven, a féljátékos keret megújult 2008 ban Újpesten, s most a kispadon is egy új arcot kell megszokni. Szentes Lázár, aki nem fél szeretne magának még egy fél aranyat, a Debreceni után...
Az útolsó két mérkőzés bizonyitotta, -hiába a befektetett pénz-, ez a keret nyiltsisakos küzdelemben alígha lehet esélyes dobogós helyezést elérni. Urbányi István döntött és megpróbált kissebbet esni. Nem a szórakoztatást, nem a gólparádét választotta a sorozatos pofonok után, hanem a célfutballt. A magyar futballban rég nem számít a szórakoztatás... a kicsik bentmaradni, a nagy csapatok trófeákat akarnak szerezni és mindegy, hogy milyen játékkal. Talán így van rendjén a dolog, hisz húsz, harminc, ötven év múlva, már senki se fog a játékról beszélni, csak arról, hogy ki nyert, s ki feküdt két vállra. 5 győzelem zsinorban 2 kapott gól és mégis elég volt egy hazai pontvesztés a REAC ellen, egy 4-4 es eredmény, hogy az Urbányi István ellenes hangok feltámadjanak. Felzúgott a lelátón a tavasszal jól megszokott rigmus, s ezútal nem volt kibuvó. A Vezetőség döntött, s felállitották a vezetőedzőt, felbontották a szerződést és már be is mutatták az utódot. Szentes Lázár kezébe adták az irányitást, aki nem rettent meg a feladattól, nem fél. Ki akarja szolgálni a közönséget, s szeretne egy fényesen csillogó érmet is a vitrinjébe. Ki akarja küszöbölni a hibásan müködő elemeket, legyen az taktikai húzás, vagy egy pocsék formában lévő játékos. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy a futballban, a sportban vannak csodák, ám a IV. kerületben, már alígha fog bekövetkezni. Inkább megpróbálnak jó alapokat teremteni a következő szezonra. Ezért is váltottak most, hogy az új edző alakithassa ki a keretet, mely a jövő szezonban fog küzdeni a lila-fehér színekért, s tervek szerint az aranyért. Hogy mi lesz az idei igéretekkel? Azt nem lehet tudni, az MTk csak nem akar fáradni- pedig sokan ezzel számoltak-, és ha a Megyeri-úton nem figyelnek oda, a minimális cél, az európai kupa porondra lépés is kicsúszik kezeik közül. Sallói István szerint, már nem az ő kezükben van a sorsuk, Joe Böröcz még bizakodik. Sokan még számolnak a bravúrral, de napról-napra, fordulóról- fordulóra egyre kevesebben vannak. Egyesek sírnak, mások nevetnek. Az új vezetőedzővel visszatér a fegyelem és a szigor a Szusza Ferenc stadionba és környékére. Már nem egy barátként szeretett, remek kommunikációs késéggel megáldott emberért fognak küzdeni a játékosok, hanem magukért, egymásért, a közönségért és a csapatba kerülésért. Nincs idő megkönnyezni a távozókat, mert a munka folytatódik. Mindenki tiszta lappal indul, s mindenkinek bizonyitania kell hogy méltó viselni a lila mezt!
A fanok véleménye...