Az Újpest világa egy Toll-Ászos szemével

Akik ismernek, azok tudják, nekem mindig szófosásom van, ha tudok valamit nagyon szeretném azt megosztani másokkal. Mindig jár a szám, mindig találok pozitívumokat és negatívumokat egyaránt. Az utóbbi időkben negatív észrevételem sokkal több volt mint pozitvabb. Most még is próbálok optimista lenni, sőt az vagyok!!! Amikor végre beléptem a stadionba, hírtelen kussba maradtam. Nem jöt ki szó a torkomon, csak nagyra nyitottam, a szemem, és próbáltam befogadni sz érzést. Újra meccsen vagyok, újra visszatértem. Hazatértem! Hatalmas mosolyal az arcomon megkerestem a régi helyünket, majd leültem és néztem ki a fejemből. Elkezdett kattogni az agyam a Koló felíraton, neki miért nem rendeztünk gyász szünetet? Talán mert lassan 2 hete történt. Nem tudom, nem is akartam foglalkozni vele, mert nem gyászolni, hanem ünnepelni akartam. Minden empátiámat előkotorva, bármilyen hiba után tegye azt új vagy régi, magyar vagy légiós csak azt figyeltem milyen újdonnsággal próbálkozott, és észre vettem új taktika elemeket. Lehet hogy ez a parancsnok edző, tényleg ért hozzá. Szentes az eleétől nem volt szimpatikus, ha ránéztem az elvtárs szó jutott először eszembe. Aztán a szintén Újpest szurkoló történelem tanárom, aki az elöző évszázad minden sporteseményét fejből tudja, mint egy lexikon, felvilágositott, hogy ki is ő. A szuper ETO, 107 rúgott gól trallalatrallala... jó lesz ez. Aztán jött a sorozatos kudarc élmény. Paks, majd a Győr. Megfogalmazódott bennem a gondolat egyetlen mondat ami elmeséli a 2007/2008 szezon történetét: "Urbányi elbaszta a bajnokságot, Szentes meg elkúrta a dobogónkat is." NA DE ez a múlt, és most egy új szezon jön, de még is hogy élvezzem a mecset, ha a mögöttem ülő középkorú figura minden hiba után elküldi a nemes foglalkozású mamához az illetőt? Már már csak akkor tapsolt ha nyíregyházi akciót látott. Viszketett a tenyerem rendesen, és én is egyre feszültebbé váltam. Jól, szépen játszottunk, de minden helyzetünk kimaradt. Már nagyon hátra akartam fordulni, aztán jött a nyári Kabát és "az állat, hogy bevágta" innentől kezdve gólparádét vártam, de legalább még egy szépségdíjas találatot. A gól nem jött, de a Simonüreskapúmellé után eljött a mecs újabb felemelő pillanata, amikor pályára lépett Illyés Dani, és bizony MEGTAPSOLTUK :D... hihetetlennek tünt, aztán rádöbbentem, itt újpesten az emberek nem felejtik el, ha valaki sokat tett a klubbért (Ez nem jelenti azt, hogy Szűcs Judás János, Pápáról való látogatása öröm teli lenne...)! Beállt Petya, és elérkezett az idő az újabb gólhoz. Szépségdíjascsukafejes... hm micsoda találat, csak less... pedig nem tünt annak, sőt máig biztos vagyok benne, nem is volt az és csak a görcs rángatta az aszisztensbá kezét. Aztán jött az emelés... ez sem lett gól, és vége is van. 1:0. Többet vártam, de azért... nem hallom sehol sem a szép volt fiúkat. Balajcza és Rajczi oda jött... a csapat is ünnepelt volna, én is, és még jópáran, de pár pillanat alatt elszivárgott a nézőkjavarésze. Egy ismerősömnek hála bejutottam a sajtótájékoztatóra, és ott láttam egy firkálmányt. Talán a mecs elötti utolsó taktikai megbeszélésről. Megpróbálom painttel ábrázolni: (halkan megjegezném, ez a taktikai felálás jelemezte a csapatot a tavasz első felében is, cak ott a középpályán Habi~Hajdú, Bozic~ Foxi megosztás volt.) Érthetetlen számomra még most is két dolog, miért álltunk vissza anyira, és mi a férfitag~ot keresett ott az a helikopter???