– Figyelj öregem, lemondok!
– Ne, ne! Jövöre is kéne a három pont.
– Lehet, hog igazad van. De figyelj, azért tartsd magad a megbeszéltekhez...
– Jó, jó, persze...
– Na figyelj, én benne leszek a TVben, te meg felemeled a bajnoki trófeát...de aztán ezek nehogy megtudják, hog mi a cél!
– Dehogy is, az nekem se lennne jó. Ha ezek megtudják, hogy a ti pénzetekböl fizetjük le a sipszájuakat, cserébe azért, hogyha engem – szép eredméneimre hivatkozva– kineveznek a válogatott élére, te lehes az utodom...
– Persze– persze...
– De ahoz végig kell csinálnod... az Újpest nem végezhet a felsőházban! Nem végezhet, érted!!
– Értem, na és a Kaposvár elleni mecsünket elintézted már?
– Megvan, megvan, a szövetségtöl megtudtuk, kit küldenek, ő pedig majd befúj egy büntetőt, amint lehet. Igy jó lesz?
– Igen, de a partjelzőknek is szóljatok, hog figeljenek oda a lesekre. Lesröl is kapjunk már eg gólt. Úgy könnyebb lesz kimagarázni.
– Vedd úgy, hogy elintéztem! Tudod, sose volt ezzel gondom, emlékszel még, amikor ideültettünk, amikor, Gézát nem lehetet befűzni? Akkor is kamu 11essel egyenlitettünk...
– Jó, Jó, sok sikert Józsi bácsi...
– Persze fiam, neked is... de csak mértékkel!